Anglo-arab

Közepes testtömegű, szikár, elegáns megjelenésű, harmonikus felépítésű ló, az angol telivérre hasonlít inkább, mint az arabra. Feje egyenes, nyaka középmagasan illesztett, hosszú és izmolt. Háta feszes, mellkasa kevésbé dongás, fara hosszú, csontozata szilárd, végtagjai szikárak. Színe leggyakrabban pej, sárga és szürke.

Kialakulása a XVIII-XIX. századra tehető, amikor az arab ló kitartását, tetszetős küllemét, viszonylagos igénytelenségét és az angol telivér gyorsaságát, sportra való alkalmasságával kívánták ötvözni. Habár Angliában indult meg a keresztezés, Franciaország járt élen a fajta kialakításában. Elsősorban Limons és délnyugat Franciaország területe volt a fő tenyészterülete, ahol egy önálló, többé kevésbé rendezett, szilárd fajta alakult ki. Kezdetekben elsősorban arab csődöröket kereszteztek angol telivér kancákkal, amelyek jóval életképesebb utódokat eredményeztek, mint fordítva, angol mének és arab kancák. Az anglo-arab lovaknak legalább 25%-ban kell arabnak lenniük. Általában tiszta arab csődörökkel fedeztek angol telivér, vagy anglo-arab kancákat.

Egyesíti a két fajta előnyös tulajdonságait. Ugró- és galoppképessége, eleganciája kedvelt sportlóvá teszi. Jó használati tulajdonságai miatt kedvelt hátasló. Intelligenciája, kitartása és állóképessége értékessé teszi a fajtát. Keresett a félvér fajták nemesítésében