Schleswigi
Marmagassága: 157-163 cm
Feje nagy, nyaka rövid, középmagas illesztésű, mellkasa dongás, háta hosszú, erős, fara jól izmolt, lábai rövidek. Színe az 1860-as évek előtt pej volt, a XX. század kezdetétől sárga színűvé vált. Tartós ügetőképességű, közepes termetű és tömegű hidegvérű igásló.
A fajta az észak-német Schleswig-Holstein tartományban alakult ki. A viszonylag fiatal fajta ősei dán (jütlandi) és angol hidegvérűek (yorkshire kocsiló) voltak, de angol telivérek is részt vettek a fajta kialakításában. A vérvonalat egy jütlandi csődőrig, Munkedalig és utódaira, Hovdigra és Prins of Jyllandra lehet visszavezetni. Csak az 1860-as években indult meg a tervszerű tenyésztésük, amikor is egy suffolki csődőrt, Oppenheim LXII-t vetették be a fajta ma is uralkodó fő karakterének kialakítására. A II. Világháború után boulonnais és breton lovakkal is keresztezték.
Igen sokáig átmenetet képezett a nehéz és a könnyű igásló között. Az ősei egyértelműen nehéz, páncélos katonák hátasául szolgáló hidegvérűek voltak, az angol telivér hatására vált könnyebbé. Nagyon keresett volt a mezőgazdaságban, a városi szállításban, az iparban és a hadseregben is. Sőt az erdészetben is kedvelt munkaló volt. Az 1950-es évektől sajnos jelentős visszaesés volt tapasztalható a számában, egyesek szerint csak 10 tisztavérű csődőr maradt. Állami támogatással azonban ma már újra nagyobb számban, több mint 220 kancával tenyésztik, amely megfelelő géntartalékként szolgálhat a fajta jövőjét tekintve. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
