A leggyorsabb ló:

Az Angol telivér

A legszebb, a legtökéletesebb, a leggyorsabb, a legnemesebb… Az angol telivér fajta szerelmesei még hosszasan tudnák folytatni a sort a "legekkel", melyekre ez a fajta valóban rászolgált. S az a tény, hogy a versenypályákon ma már senkinek sem jutna eszébe derby-győzelmet várni más fajtájú lótól, csakis angol telivértől, magáért beszél.

De ez a fajta nemcsak gyorsaságban verhetetlen. Nincs a világon még egy lófajta, amely annyiféle sportágban jeleskedne, s annyi fajta ősei között szerepelne, mint a legek legnagyobbika: az angol telivér.a egy lovat el akarsz adni" - mondja Bridget Connors - "akkor tegyél egy kis dohányt a nyelvére, vagy adj neki egy korty whiskyt. Az üzletet azonban le kell bonyolítani addig, amíg a ló ki nem józanodik vagy újra szivarozni támadna kedve."
;
A mai angol telivér küllemét látva sokan talán nem is gondolnák, hogy ennek a fajtának az ősei bizony pónik voltak! Azután, hogy a mai Nagy-Britannia földje végleg elszakadt az európai kontinenstől és szigetté vált, az évszázadok során kialakult egy szívós, igénytelen, kitartó és igen gyors futásra képes, de viszonylag apró termetű fajta, a galloway vagy más néven kelta póni, amelyet a természet formált olyanná, amilyen volt. Küllemre nem volt éppen tetszetős, de gyorsasága messze földön híressé tette. Szerettek is volna Európa-szerte az uralkodók szert tenni egy-egy ilyen gyors angol lóra, azonban a X. században még rendelet tiltotta, hogy egyetlen ló is kikerüljön a szigetországból. Csak Hódító Vilmos uralkodásának idején, a XI. században vált kissé "nyitottabbá" az angol lótenyésztés, majd egy újabb század elteltével az első arab lovak is megérkeztek a szigetekre, melyeket a középkor keresztes hadjáratainak köszönhetően még jó néhány követett. Ezek az arab lovak a helyi állománnyal keveredve még kitartóbbá, még gyorsabbá tették a galloway pónikat.

Az első lóversenyek és díjak

A gyors lovakat persze nemcsak munkára és harcászati célokra, hanem szórakozásra is remekül lehetett használni. Már a XVI. században rendeztek Anglia egyes vidékein kisebb-nagyobb gyorsasági lovasversenyeket, majd az 1603-ban trónra került I. Jakab már díjakat is kitűzött a legjobb lovak számára.
Az egyre szervezettebben zajló lóversenyek és a csábító díjak a tenyésztésben is magukkal hozták a fejlődést: egyre nagyobb jelentősége lett az arab ménekkel való nemesítésnek, sőt az 1660-tól uralkodott II. Károly már nemcsak méneket, hanem kancákat is vásároltatott, amelyek Keletről - elsősorban arab, berber és török tenyészetekből - származtak, és a legkiválóbb kancákból létrehozta a "Királyi kancák", azaz a "Royal Mares" híres állományát.

A három alapító mén

A mai angol telivérek őseinek azt a három, keletről származó mént tekintik, amelyek a XVII. - XVIII. század fordulóján kerültek Angliába, és leszármazottaik a mai napig ott futnak a világ lóversenypályáin. E három mén mellett természetesen még számos kiváló arab, illetve berber ló alakította mai formájára a fajtát, ezek azonban nem alapítottak olyan meghatározó vonalakat, melyek napjainkig fennmaradtak volna.
A három "ősmén", Byerly's Turk, Darley Arabian és Godolphin Arabian nem is annyira saját versenyeredményével, inkább egy-egy kimagasló eredményű utódon keresztül lett a telivértenyésztés megalapozója. A világon ma nyilvántartott angol telivérek közel 70%-ának származása e három mén valamelyikére vezethető vissza.
A többi mén által alapított vonalak nagy része mára kihalt, hármukon kívül tulajdonképpen egyetlen olyan mén volt, Corwen Bay Barb, amelyik - legalábbis Európában - a mai napig is meglévő vonal alapítója volt.Megjelenik a General Stud Book

1791-ben egy James Weatherby nevű úr elhatározta, hogy könyv formájában megjelenteti a birtokában lévő összes származási adatot a kor legjobb angol versenylovairól. E tervéről értekezést jelentetett meg, és két évvel később napvilágot látott a General Stud Book legelső kötete.
A General Stud Book így az angol telivér fajta méneskönyve lett, és ettől az időtől kezdve csak az a ló tekinthető angol telivérnek, amelynek származása visszavezethető az 1793-ban megjelent General Stud Bookban szereplő 169 mén és 237 kanca valamelyikére.

Klasszikus versenyek

Az angol lóversenyzés és minőségi lótenyésztés magával hozta azt is, hogy a telivérek kipróbálására olyan erőpróbák elé állítsák a lovakat, amelyeken valóban csak a legkiválóbbak győzedelmeskedhetnek. Mivel a telivérek futtatása kétéves korukban kezdődik, és ez a versenyévad a felkészülés időszaka, a legnagyobb erőpróbákra a lovak hároméves korában kerül sor.
A legelső klasszikus versenyt, amelyet 1776-os alapítása óta a mai napig is futnak, Anthony St. Leger tábornok írta ki 2800 méteres távra. Három évvel később, 1779-ben futották először Lord Derby epsomi birtokán a hároméves kancák számára kiírt kancadíjat, melyet a pályát övező tölgyfákról Oaks-nak neveztek el. Ezen csak a legkiválóbb hároméves kancák vehettek részt, melyek azonos teherrel futva teljesen egyenlő esélyekkel mérkőztek egymással.
Egy évvel ezután Lord Derby és a szomszédos birtok tulajdonosa, Sir Charles Bunbury közösen írtak ki - az Oaks mintájára - egy mérföldes (1600 méteres) futamot a hároméves mének számára is. Mivel a két földbirtokos nevet nem adott a futamnak, úgy döntöttek, hogy kettejük közül - "kárpótlásul" - az legyen a futam névadója, akinek a lova nem nyeri meg a versenyt. A futam győztese egy Diomed nevű mén lett, amelyik Sir Bunbury tulajdonában volt, így a futamot azóta a "vesztes" Lord Derby után nevezik derbynek. A távot később egyről másfél mérföldre (2400 méterre) növelték, és azóta is ezen a távon futják.
S bár a Kancadíjban (vagyis az Oaks-ban) természetesen ma is csak kancák indulhatnak, a derbyben már a hároméves évjárat legjobb kancái is starthoz állhatnak, bár győzni jóval ritkábban tudnak, mint a mének.

Triple Crown

A St. Leger és a Derby mellett a XIX. században még két klasszikus erőpróba is kiírásra került a háromévesek számára, melyek a derbynél korábban, amolyan "erőfelmérésként" kerülnek lefutásra: kancáknak az 1000 Guineas, méneknek pedig a 2000 Guineas. A verseny neve az ott nyerhető pénzdíjat jelölte. Ezt a két futamot sok országban a mének és a kancák számára együtt, egyetlen futamként rendezik meg, többnyire Nemzeti Díj néven.
A "Triple Crown", vagyis "hármas korona" a legrangosabb elismerés egy ló számára. ennek megszerzéséhez ugyanis ugyanannak a háromévesnek meg kell nyernie először az 1000 vagy a 2000 Guineas-t (vagy másutt a Nemzeti Díjat), ezután a derbyt, végül pedig ősszel a St. Legert is. Ez a lehetőség minden telivér számára egyszeri és megismételhetetlen, hiszen mindhárom versenyben csak háromévesen állhat rajthoz. Ráadásul a három futam távja fokozatosan emelkedik, az első egy mérföldes (1600 méteres), a derby másfél mérföldes (2400 méteres), az utolsó pedig már 2800 méteres futam.

Mi az a hendikep?

A lóversenyzés persze nemcsak a tenyésztők és a tulajdonosok, hanem a fogadók igényeinek is meg kell hogy feleljen. Ha minden versenyen minden ló azonos feltételekkel futna, szinte egyértelmű lenne, hogy melyikük ér elsőként a célba és melyikük "kullog be" számtalan hosszal lemaradva a többiek mögött. Hogy a fogadók számára is minél izgalmasabbak legyenek a futamok, ki kellett találni egy módszert arra, hogy a lovak - legalábbis elméletileg - teljesen azonos esélyekkel indulhassanak.
A galoppversenyek során rendkívül nagy a jelentősége annak, hogy egy ló hány kiló súlyt visz a futam közben, vagyis mennyi a rajta ülő zsoké és a nyereg összsúlya. Átlagosan egy kilogramm súlytöbblet egy hosszal veti vissza a ló eredményét, így kialakult a hendikep-rendszer, amelyben a korábbi eredmények ismeretében minden futam előtt pontosan kiszámítják, hogy melyik ló hány kilogramm teherrel fusson. elméletben ez azt jelenti, hogy így az indulók mindegyike pontosan ugyanakkor érhetne célba - ami persze sohasem következik be. hiszen a ló pillanatnyi formáját számos körülmény befolyásolhatja az időjárástól a talajviszonyokon át egy jól vagy rosszabbul sikerült startig.
Így azonban a fogadók mindegyike saját - titkos, és "biztosnak" hitt - "recept" alapján teszi meg tippjeit, és bízik a nyereményben.

Lekerülve a versenypályáról

A galoppversenyek fokozott igénybevételét - mind fizikailag, mind pedig idegileg - néhány évnél tovább nem bírják a lovak. A legtöbb telivér 6-8 éves korában befejezi versenypályafutását - de csak a galopp-pályákon. A legkiválóbbak természetesen tenyésztésbe kerülnek, a többiek azonban a lovassportok egyéb ágaiban (elsősorban díjugratásban és militaryban) tovább versenyzik, és még hosszú éveken át szolgálja a sportlovasokat.
Mivel az angol telivéreket sosem szelektálták lovagolhatóság, kiegyensúlyozott idegrendszer és egyéb belső tulajdonságok alapján, ezért viszonylag gyakoriak közöttük a nehezebben kezelhető, problémásabb lovaglású egyedek. Ez az oka annak, hogy a hobbilovasok közül viszonylag kevesen választják szabadidőpartnerül ezt a fajtát, mivel egy telivérnek a legtöbb félvér fajtánál "különlegesebb" bánásmódban kell részesülnie, így nem való tapasztalatlanabb, kezdő lovas kezébe.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben a fajtában ne lennének nyugodt és kiegyensúlyozott egyedek, de mégis azt ajánljuk: csak az vállalkozzon angol telivér vásárlására, tartására, lovaglására, aki tiszteletben tudja tartani ezeknek a büszke és nemes lovaknak "extra" igényeit mind a tartási körülmények, mind pedig a bánásmód tekintetében!

Fajtanévjegy
Küllem: nemes, száraz, finom fej, élénk tekintet; hosszú, ívelt nyak, amely gyakran viszonylag alacsonyan illesztett; kifejezett mar, rövid, jól izmolt hát és ágyék; dőlt, hosszú lapocka; mély mellkas, izmos far; száraz ízületek, de gyakran előfordulnak lábhibák; patái kicsik, kemények.
Mozgás: tértnyerő, rugalmas minden jármódban; kiváló ugróképesség
Marmagassága: átlagosan 162-168 cm között, de ettől igen nagy eltérések is lehetnek, mivel a fajtát sosem szelektálták ilyen irányban.
Szín: a tarkát kivéve tulajdonképpen bármilyen lehet, de a szín szintén nem volt szempont a tenyésztésében; leggyakoribbak a pej színű egyedek. A tenyésztők úgy tartják, a kevés fehér jegy erősebb testfelépítést, jobb lábszerkezetet sejtet, bár már nem egy "harisnyás" lábú telivér rácáfolt erre a feltételezésre kiváló versenyeredményeivel.
Belső tulajdonságok: intelligens, érzékeny; menőkedve igen nagy; csak türelmes, finom kezű lovasnak való, a durva bánásmódot rosszul tűri
Használhatóság: a galoppversenyzésen túl a lovassportok közül elsősorban a military- és a díjugrató versenyek sikeres szereplője

Byerley's Turk

A három alapító mén közül Byerley's Turk érkezett elsőként Angliába, 1687-ben. Az akkor hétéves mént egy Byerley nevű angol kapitány zsákmányolta Buda ostrománál a törököktől, és a lovat hazaküldte a családjának. Angliába kerülve aztán a szép kiállású mén sok igen kiváló kancát fedezett, és csikói közül jó néhány szintén fedezőmén lett.
Egyik leszármazottja, az 1758-ban született Herold nevű mén volt az a ló, amelyik ezt a vonalat tulajdonképpen megalapozta. Heroldon keresztül Byerley's Turk vonala Európán kívül Amerika lóversenypályáin is "aratott", az amerikai kontinens angol telivér állományának közel egyötöde (!) erre a vonalra vezethető vissza.
A magyar telivértenyésztés is sokat köszönhet Byerley's Turk vonalának: Buccaneer, az Epsom Derby-t nyert Kisbér apja is ebből a vonalból való volt.

Darley Arabian

A három mén közül Darley Arabian adta a legmeghatározóbb utódokat a következő századok telivértenyésztése számára. Az átlagosnál jóval nagyobb, 151 cm marmagasságú arab mént Thomas Darley angol nemes úr vásárolta Aleppóban, aki yorkshire-i birtokán kitűnő lovakat tenyésztett és futtatott is. Az 1700-ban született mén már Arábiában is versenyzett, sőt megnyerte az ottani legfontosabb versenyt, a "Manicha"-t is.
Darley Arabian vonalából való a világ egyik leghíresebb angol telivér törzsének alapítója, Eclipse is. Darley Arabian vonala tehát valójában az 1764-ben született Eclipse révén maradhatott fenn mind a mai napig.

Godolphin Arabian

Hármuk közül Godolphin Arabian volt a legfiatalabb - a források 1724-et említik születésének idejeként -, és a legkalandosabb életű is.
A mént a marokkói szultán ajándékul szánta XIV. Lajos francia királynak, s annak rendje-módja szerint hajóra rakták a szép küllemű mént, és elinduultak vele a francia partok felé. A tengeri utazást azonban nagyon rosszul viselte a ló, kondíciója leromlott, és amikor Franciaországba érkezett, annyira rosszul nézett ki, hogy nem merték a király színe elé vezetni, inkább eladták egy zöldségkereskedőnek, aki fuvaroslóként használta.
Később egy angol úriember megvette a lovat a kereskedőtől, hazavitette angliába, majd elajándékozta. Barátja azonban nem becsülte túl sokra a kapott ajándékot, hamarosan eladta Godolphin márkinak, aki próbaménként használta Cambridge mellett fekvő ménesében.
Godolphin Arabian kalandjai itt ugyan véget értek, azonban sohasem nemzett volna utódot - hiszen csak próbamén volt -, ha egyszer ki nem szakítja magát egy figyelmetlen lovászfiú kezéből. A mén elszabadult, rövid harcban legyőzte az istállóbúl épp kivezetett fedezőmént, majd győzelemittasan befedezte a sárló kancát, mielőtt a lovászok bármit is tehettek volna.
ebből a véletlen fedeztetésből származott az a Cade nevű méncsikó, amely később Matchem apjaként írta be magát az angol telivér tenyésztéstörténetébe., Az 1748-ban született Matchem ugyanis kiváló törzs alapítója lett, utódai szülőhazáján kívül elsősorban Francia- és Olaszország lóversenypályáin és tenyészeteiben szereztek múlhatatlan érdemeket.