A tinker története

Az utazó családoknál a ló komoly értéket jelentett, a jólét első fokmérőjének számított. Eleinte kedvező cserével, néha csalással jutottak hozzá ezekhez az erős ír cob vagy irish draught típusú kocsilovakhoz. Gyakran bukkantak fel ezek között tarka egyedek is, amelyeket a komoly tenyésztők száműztek ménesükből, de a vándorok körében kifejezetten népszerűek voltak. Színesek voltak, olcsók, és - mint az hamar be is bizonyosodott - további előnyökkel is bírtak. Szürkületkor, zuhogó esőben a tarka lovakat sokkal könnyebb volt észrevenni az úton, egyedi rajzolatuknak köszönhetően pedig a tolvajok sem merték rájuk tenni a kezüket.
Így a nomádok elkezdték tenyészteni - persze tervezés nélkül, csupán használati érték szerint - ezeket a lovakat. Ennek eredménye lett ez a ló, a tinker "póni", amelynek ismertetőjegyeit mindig az igények és az életkörülmények határozzák meg, küllemét pedig a gazdák ízlése és a praktikum formálja meg.
Számukra egyszerűen ez "A" ló - "the horse" -, amelynek pontos angol meghatározása ez: "coloured cob of gipsy type" vagyis egy cob típusú, tarka színű "cigány típusú" ló. Színük szerint "piebald" vagy "skewbald" néven ismert fekete- és pejtarka lovak. Sokáig nem is volt neve ennek a fajtának, hiszen sokkal fontosabb volt az, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az erős testalkat és a kitartás mellett kiváló munkakészség is kell ahhoz, hogy a gazda kocsiját órákon át húzzák az országutakon. A tinker igénytelen, hisz szállás és takarmány terén be kell érnie azzal, amit a gazda az út szélén talál. A beteges lovakat nem tartották meg, főleg nem tenyésztettek velük. Hasonlóképpen az ideges, túlérzékeny és kiszámíthatatlan egyedeket is száműzték, mert ezek veszélyesek le????
hettek az egész családra. Az utazóknál nem ritka, hogy nyolc, vagy több gyerek is van a családban, akik a lakókocsik mellett, a leszerszámozott ló körül játszanak, néha madzagot húznak a lovuk szájába és úgy próbálnak lovagolni. Így a hirtelen megálló, rug
ós, elrohanó, fejét felvágó, makacs, rosszindulatú vagy labilis idegzetqGló nem lehet tinker-póni!
A kívánatos pozitív tulajdonságokat a nomádok leginkább a szelíd clydesdale és a barátságos shire fajta egyedeiben találták meg. Ezért tarka kancáikat elQuzeretettel vezették a kisebb clydesdale ménekhez. Természetesen az íratlan tinker származásokban elQTordulnak más fajták képviselQu is, mint például a dales vagy a fell-póni, C és D típusú welsh cobok, vagy egyéb jó idegzetqI nyugodt mének, amelyek a királynQGészak-írországi istállóiban a parádé-lovak tenyésztését szolgálják
ós, elrohanó, fejét felvágó, makacs, rosszindulatú vagy labilis idegzetű ló nem lehet tinker-póni!
A kívánatos pozitív tulajdonságokat a nomádok leginkább a szelíd clydesdale és a barátságos shire fajta egyedeiben találták meg. Ezért tarka kancáikat előszeretettel vezették a kisebb clydesdale ménekhez. Természetesen az íratlan tinker származásokban előfordulnak más fajták képviselői is, mint például a dales vagy a fell-póni, C és D típusú welsh cobok, vagy egyéb jó idegzetű, nyugodt mének, amelyek a királynő észak-írországi istállóiban a parádé-lovak tenyésztését szolgálják - és a vándorok szerencséjére nem őrizték őket a nap 24 órájában…
Ezeket a rendszertelen keresztezéseket aligha lehetne rekonstruálni, hiszen a nomád életmódot folytató népek általában írástudatlanok és csak szájhagyomány útján átadható ismereteket őriznek meg. Éppen ezért meglepő, hogy az egyes lovak származása mégis milyen messzire vezethető vissza - persze ha hiszünk az írek és az utazók által is oly szívesen mesélt történeknek. Itt van például Pa, egy tizenegy tagú család feje, aki Dublin egyik elővárosánál tanyázik. Ő azt állítja, hogy bármelyik tinker-póniról - ha ismeri a korát - csupán színe és rajzolata alapján meg tudja mondani, melyik megyéhez tartozik. A mai feketetarka ág egyik törzsalapító ménjének egy bizonyos Chris Finnegan tulajdonában lévő mént tekintik, amelytől származó csikók a nomádoknak olyannyira tetszettek, hogy egész kanca-zarándokutak vezettek a legelőjéhez.

A küllem

A nomádok azóta is folytatják utazásaikat egyik helyről a másikra, közben a lótenyésztés már nem annyira létszükségleti, hanem inkább státuszkérdéssé vált. Ebből adódik az is, hogy a tenyésztésben egyre nagyobb hangsúly helyeződhet a küllemre is, amely egy íratlan szabály formájában mára ki is rajz???
olódott. Így a tinker-póni marmagassága minimum 142 cm, maximum 158 cm lehet - tehát valójában egyáltalán nem póniról van szó! -, a fej formás, arányos a törzzsel, a fülek hosszúak, köztük az üstök legyen dús, hosszú, egészen az orrlyukakig érhet. Kívánato
s a rövid, erQu nyak, a lapockák kissé meredekek, a mar nem kifejezett, a far enyhén csapott, de jól izmolt. A lábak rövidek, a csontok erQuek, a paták kerekek, kemények. A szQU hosszú és bokaszQUök is vannak.
A sörény is legalább kétszínqI elég dús és hosszú, akárcsak a mélyen tqźött farok. A füleken és az állkapocs alatt a tinker-póninak hosszabb szQUszálai nQŮek, mint más fajtáknál télen, sQW a felsQGajkak felett szinte bajuszt is visel. Fontos kritérium a küllemben a
s a rövid, erős nyak, a lapockák kissé meredekek, a mar nem kifejezett, a far enyhén csapott, de jól izmolt. A lábak rövidek, a csontok erősek, a paták kerekek, kemények. A szőr hosszú és bokaszőrök is vannak.
A sörény is legalább kétszínű, elég dús és hosszú, akárcsak a mélyen tűzött farok. A füleken és az állkapocs alatt a tinker-póninak hosszabb szőrszálai nőnek, mint más fajtáknál télen, sőt a felső ajkak felett szinte bajuszt is visel. Fontos kritérium a küllemben a "feather", a lábtőizület magasságában kezdődő selymes csüdszőrzet. Az idők során a kosfejűség eltűnt, és nem sok hangsúlyt fektetnek a sötét színű területek arányára sem. A fontos csak az, hogy a deréktájékon, a faroktűzésnél és a szemek környékén legyen folt. Ezért gyakori a széles lámpás jegy a fejen, a kék szem és a különböző színű fülek. A színváltozatok közül a "blue roan", a porcelántarka vagy a "lemon and white" a tarka azon típusai, amelyek ritkán, de időről időre előfordulnak. A nomádok körében régen is, ma is népszerűbbek az erős kontrasztú tarkák, azaz a feketetarkák, míg a pej- és sárgatarkák vevői inkább a kontinensről kerülnek ki.

Tinker-pónik Európában

A nomádok hamar rájöttek arra, hogy a növekvő külföldi érdeklődésből nagy haszonra is szert tehetnek. A nagy lóvásárokon, mint a ballinasloe-i vagy a spancilhill-i, tolonganak az érdeklődők, főként Walesből és Skóciából. Az örökké úton lévő tinker-póni tenyésztők pedig már évtizedek óta jelen vannak és biztosítják az utánpótlást. Egyre több érdeklődő jön Nyugat-Európából is, így ma már a kontinensen is találkozhatunk egy-két példánnyal.

Mire használható a tinker-póni?

A tinker-tulajdonosok nagyra értékelik lovuk megbízhatóságát, kezességét, alkalmasnak tartják őket szabadidőlónak, westernlovaglásra, fogathajtásra és terápiás lovagoltatásra egyaránt. Akadnak olyanok is, akik a klasszikus díjlovaglás feladataira is tehetségesnek találják őket. Petra Daniel-Streblow például már öt éve edzi tízéves tinker heréltjét, Shannont Brent Branderup edzői felügyelete alatt. A neves hippológu????
s kezdetben csak kihívásnak tekintette a feladatot, de Shannon ma már tudja a passage-t, piaffe-ozik és még az igen nehéz terre-a-terre feladatot is képes végrehajtani.
Silke Busch gyógypedagógus a terápiás lovagoltatás során a tinker-pónik kapcsolatterem
tő készségét és higgadtságát emelte ki. Egyik tinker lovuk, Gipsy még csikó, de a szellemi és testi fogyatékos gyerekeknek segít önbizalmuk és testi egyensúlyuk megtalálásában. A kiszámíthatatlan viselkedés és a hirtelen reakciók idegenek a tinker-pónitól . Vészhelyzetben egy tinker inkább állva marad ahelyett, hogy ész nélkül menekülni kezdene.
Lépésben és ügetésben nagyon kitartó, de a vágtától hamar kifárad, nem szabad túlhajtani. Ezzel szemben jó ugróképességű, kisebb akadályokat, mint például egy fatörzs vagy alacsony fal könnyedén átugrik, hiszen hazájában, Írországban is kénytelen volt ezeket leküzdeni, hogy legelőhöz juthasson.

Tartás

Amennyiben nem egy dohos, hátsó udvari deszkatákolmányban tartják őket - ami sajnos a mének esetében gyakran előfordul -, a nomádok lovai leginkább a szabad ég alatt élnek. Így a mi éghajlati viszonyaink között sem igényelnek meleg istállót, csak egy féltetőt és kifutót, ahol a társaikkal együtt lehetnek, akikkel az időjárás viszontagságai ellen élő pajzsot alkotva védekeznek. Takarmányozásuknál kerülni kell az abrakot és a takarmány-kiegészítőket, mert ez számukra szokatlan és betegségek kialakulásához vezethet.

"Ha van egy jó lovad" - meséli az idős hölgy, Bridget - "próbáld olyan sokáig tartani, ameddig csak lehet. ????
Jó lovat találni nagyon nehéz."
Az ír nomádok több évtizeden alatt tenyésztették ki ezt a jó lovat. Nálunk a tinker-póni még egzotikumnak számít, szelídségét, rendíthetetlen nyugalmát csak az értheti meg, aki végigköveti útját - végig Írország országútjain, amely eredeti otthona volt, és a nomádok táborain, amelynek a fajta létezését köszönhetjük.