Csikókori betegségek - A csikókori hasmenéssel járó kórképek kórjelzése és gyógykezelése
A „csikósárlással” összefüggő hasmenés
A bántalom általában enyhe, önmagát korlátozó kórkép, amely 5-14 napos csikókban fordul elő, abban az időszakban, amikor a kanca a „csikósárlás” tüneteit mutatja. Az elváltozás pontos oka nem tisztázott, de valószínűleg a takarmányozással összefüggő változtatások, illetve a gyomor-béltraktus működésének változásai állhatnak a betegség hátterében.
A hasmenés e típusát a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem a Strongyloides westeri bélféreggel való fertőzöttség okozza. A betegség tüneteit mutató csikók nem tekinthetők szisztémás betegségben szenvedő állatoknak, és így gyógykezelést sem igényelnek. Az ilyen csikókat mégis ajánlatos alaposan megvizsgálni, hogy az egyéb hasmenéssel járó betegségeket kizárjuk, különösen azon esetekben, amikor az állat általános állapota rossz, illetve étvágytalanság és/vagy a kiszáradás tüneteit mutatja.
Vírusos hasmenés
A nagyobb létszámú ménesekben az együtt tartott kancák és csikóik körében a leggyakoribb hasmenéses kórkép. A hasmenést mutató csikók bélsarának 40%-ából sikerült rotavírust kimutatni önmagában vagy egyéb kórokozóval együtt. A vírus károsítja a bélbolyhokat, aminek következtében megnövekszik a bél ürege felé történő kiválasztás, ugyanakkor lecsökken a folyadék visszaszívása. A kórokozó befolyásolja egyes enzimek, valamint a bélbeli nátrium-szőlőcukor kotranszport fehérjék működését. A kezdeti tünetek közé tartozik az étvágytalanság, a bágyadtság és a vízszerű hasmenés. Súlyos esetekben jelentős mértékű kiszáradás, ionvesztés (főként nátrium és klorid) következik be, a vér pH-ja pedig a normálisnál savasabbá válik. Az ilyen csikók általában intravénás folyadék- és ionpótlást, a kevésbé súlyos esetek csak tüneti gyógykezelést igényelnek. A definitív kórjelzés a bélsárból történő víruskimutatással lehetséges, de meg kell jegyezni, hogy az alkalmazott módszerek szenzitivitása nem mindig elégséges, és a vírus gyakran egyéb kórokozóval együtt mutatható ki. Egyes országokban a betegség megelőzésére a vemhes kancákat vakcinázzák, és ezzel kapcsolatban kedvező eredményekről számoltak be.
Az adenovírus hasmenést okozó szerepét egyértelműen még nem bizonyították, de a rotavírusos hasmenésben szenvedő csikókból ezt a kórokozót gyakran kimutatják.
Specifikus ló coronavírus hasmenést okozó szerepéről eddig két publikáció született, és mindössze egy közlemény számol be arról, hogy parvovírus is idézhet elő hasmenést csikóban.
A vírusos hasmenésben szenvedő csikók gyógykezelése elsősorban tüneti terápiát jelent. A fent leírt tünetek észlelésekor tanácsos minél hamarabb állatorvoshoz fordulni, mivel a súlyos esetekben szükséges az intravénás folyadékpótlás, valamint a mesterséges táplálás is. Az egészen fiatal csikókban előnyös lehet az intravénás plazmapótlás széles spektrumú antibiotikumos kezeléssel együtt. Ajánlott a szukralfát (nyálkahártya-bevonó) szájon át történő adagolása. Azon egyedeknél, amelyekben a vér pH-ja savas irányban eltolódott, tanácsos, ha az állatorvos nátrium-hidrogénkarbonát infúziót alkalmaz, ha egyébként a légzési funkció normális. Az ajánlott dózis a kiszámított hiány fele.
Bakteriális eredetű hasmenés
A szepszisben (vérfertőzésben) szenvedő csikókban a hasmenés gyakran az elsődleges tünetek közé tartozik. Az egy hétnél fiatalabb állatokban ezt a tényt az állatorvos az elkülönítő kórjelzésben mindig figyelembe kell, hogy vegye. Az újszülött, hasmenéses csikóknál a lehetséges szepszist a vér bakteriológiai vizsgálatával kell kizárni vagy megerősíteni.
A Clostridium perfringens és a Clostridium difficile a csikók súlyos beszámítás alá eső kórokozói közé tartoznak. A fenti baktériumok bármelyikével is fertőzött az állat, hasi fájdalom, kiszáradás és profúz, vízszerű hasmenés jelentkezik. Egyes csikókban a bélsár vörhenyes vagy véres lehet, ami a prognózist egyértelműen rontja. Az ilyen betegek általában intenzív terápiát igényelnek. A ménesekben vagy lovardákban előforduló ilyen típusú járványok felvetik a kancák baktérium közvetítő szerepét is. A kórjelzés a bélsárból történő Gram – festéssel, illetve a Clostridiumok és/vagy toxinjaik kimutatásával történhet. A specifikus gyógykezelés magában foglalja szájon át applikált metronidazol és széles spektrumú antibakteriális szer adagolását. Súlyos véres hasmenésnél gyakran szükséges vérátömlesztés alkalmazása is.
A fenti baktériumok mellett hasmenést okoz a salmonella fajokkal, E. colival, Bacteroides fragilissal vagy Aeromonas hydrophilával történő fertőződés is. A salmonellosis gyakran az újszülöttkori vérfertőzés kiváltója.
A Lawsonia intracellulare okozza a csikók profileratív bélbetegségét. A legfontosabb tünetek a levertség, gyors és jelentős testtömegcsökkenés, bőr alatti vizenyők, hasmenés és kólikás tünetek. A beteg csikók kondíciója rossz, szőrzetük durva, hasuk gyakran kitágult. A vér laboratóriumi vizsgálata vérszegénységet, emelkedett fehérvérsejtszámot, csökkent fehérjekoncentrációt, valamint emelkedett izomenzim-koncentrációt mutat. Az életben történő kórjelzés során a klinikai tünetek megléte és a csökkent vérbeli fehérjekoncentráció ténye mellett ki kell zárni a közönséges bélcsatornát megbetegítő kórokozók szerepét. A bélsárból elvégzett polimeráz láncreakció segítheti a diagnózis felállítását. A gyógykezelés a tüneti terápia alkalmazása mellett eritromicin-esztolát és rifampin adagolását jelenti legalább három héten át.
Egysejtűek okozta hasmenés
A cryptosporidium fajok gyomor-bélgyulladást és hasmenést okozó szerepét már sok fajban leírták, így csikókban is jelentőséget tulajdonítanak nekik. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy ezen egysejtűeket egészséges és hasmenéses csikók bélsarából egyforma gyakorisággal és mennyiségben mutatták ki. A kórokozó által okozott hasmenés gyakran önmagától rendeződő, 5-14 napig tartó folyamat. A gyenge immunrendszerű vagy egyéb betegségben szenvedő állatokban a bántalom nagyobb gyakorisággal alakul ki. A gyógykezelés tüneti, fontos figyelembe venni az alapvető higiéniás szabályokat, mivel a kórokozó nem gazdaspecifikus, így emberre is veszélyes lehet.
Az Eimeria leuckarti, a Trichomonas equi és a Giardia equi kórokozó szerepét eddig nem sikerült bizonyítani.
Férgek okozta hasmenés
A Strongyloides westeri a csikók gyakori parazitája. A fertőződés általában a tejmirigyen keresztül történik, és esetenként a csikó 8-12 napos korában már tünetekben is megnyilvánulhat. A hasmenés rendszerint enyhe, és a betegség hatékonyan kezelhető benzimidazol vagy ivermektin származékokkal.
A Strongylus vulgaris negyedik stádiumú lárvái a vakbél és a vastagbél kisartériáiban történő vándorlás időszakában alakíthatnak ki hasmenést fiatal csikókban. Az ilyen állatok vérvizsgálati eredményei emelkedett fehérvérsejtszámot, bizonyos fehérvérsejttípusok megszaporodását és csökkent fehérjekoncentrációt mutathatnak. A kórjelzés a kórelőzményi adatokon (féregtelenítési program) és a klinikai vizsgálat eredményein alapul. A gyógykezelés során igénybe vehető az ivermektin a szokásos dózisban, a fenbedazol vagy a tiabendazol.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
