Kevés olyan sikeres, ám de nehéz sorsú hírességről esett szó sorozatunkban, mint amilyen a csodálatos pej Landadel volt.
Pedig a kezdet kezdetén minden nagyon jól indult. A legnevesebb holsteini tenyészetek egyikének, Ilse és Maas Hell tenyésztői munkájának köszönheti az ugrólótenyésztő társadalom ezt az ászt. Csakúgy, mint Alme Z két fiának, Ahorn Z-nek és Athlet Z-nek a felfedezését és használatát, valamint az Accord-, az Acobat-dinasztiát, vagy éppen Burggrafot is. Így a szakértelemhez nem férhetett kétség, Hellék tudták, hogy a '80-as évek elejére már sztárrá vált Landgraf legjobb utódai telivérezett kancák után születtek (mint például Landlord Tin Rod xx után, vagy Lanciano egy Marlon xx kanca után stb.), ezért esett a választás éppen Novellára, amely anyai részről (Furth) egy bővérű, magasan telivérezett kanca volt. A legendás Ladykiller xx lányaként egy szintén telivér (Gauner xx) apaságú kancából, Optimából. Optima egyébként kitűnő kanca volt, egyik fia, Lancelot egyesületi fedezőmén is lett. Novella apja Farnese, amely elsősorban kitűnő mozgású, rámás és korrekt kancautódai révén írta be magát a holsteini tenyésztés történetébe. Számos jó ugrólóivadéka volt, legismertebb közülük talán F. Sloothaak Farmer nevű sikerlova. Ilyen előzmények ismeretében szinte kínálta magát ez a párosítás, főként a Ladykiller xx-re való rokontenyésztés izgalmas lehetősége. A dolog egyszerűen szólva "bejött", és 1982-ben megszületett egy elegáns, nemes pej méncsikó, Landadel. Ki gondolta volna akkor, hogy a népszerűsége tetőfokán álló, ivadékai több mint 5 millió DM-es teljesítményével sokak által a XX. század ugróörökítőjének kikiáltott Landgraf I legjelentősebb fia lép a tenyésztés színpadára? Nos, erre még a tenyésztői sem számítottak, ezért bérbe adták Oldenburgba, ahol 1985-ben összetettben megnyerte a ménvizsgát mindkét részfeladatban másodikként, de kimagasló ugró- (137,73) és lovagolhatósági (131,43) indexszel. Ezután Hellék szerették volna mielőbb visszakapni Landadelt, amiből még egy jó kis per is kerekedett, aminek eredményeként a gyönyörű és tehetséges mén visszakerült a tenyésztőjéhez. Az öröm azonban nem tartott soká. Ugyanis 1986-ban bekövetkezett az, amitől minden lótartó legjobban tart: a kólika. Landadel heves tüneteket mutatott, megkezdődött a kezelése, gyógyszereket, infúziót kapott. Nagy sokára sikerült az életét megmenteni, azonban a kólika folyományaként egyik heréjét el kellett távolítani, valamint olyan heves patairha-gyulladást kapott, hogy hatalmas fájdalmak közepette, szó szerint szinte kilépett első patái szarutokjából. A szakemberek nem sok jóval biztatták a tulajdonost, hiszen az ilyen komplikáció többnyire a lovakra nézve végzetes következménnyel jár. Nem így Landadel esetében, amely a leírhatatlan fájdalmak között is hallatlan fegyelmezettségről és élni akarásról tett tanúbizonyságot, egy év alatt, melynek jó részét bokszában fekve töltötte el (hónapokig, míg a szaru annyira vissza nem nőtt a patáján, hogy lábra tudjon állni). Túlélte a megpróbáltatásokat. Súlyos betegsége folyományaként később is érzékenyen reagált (allergia) a fehérje tartalmú takarmányokra, ezért diétáztatni kellett, amely miatt viszont mínusz kondícióban volt, így már sohasem nézett ki olyan mutatósan, mint korábban. Betegsége okán kimaradt az 1987-es fedeztetési szezon. 1988-ban aztán visszakerült Oldenburgba, mégpedig a jól ismert Böckmann testvérek tenyészetébe. Ezután a súlyos betegség után azonban többé már nem lehetett lovagolni, csupán a karámban megtett egészségügyi sétára, kocogásra szorítkozott Landadel további mozgatása. A tenyésztési sikere azonban nem sokáig váratott magára, 1989-ben a vechtai őszi aukción az akkor igen jó árnak számító 20 ezer DM-ás átlagáron keltek el csikói, melyekre általánosságban jellemző volt a fényes, pej vagy sötétpej szőrzet, az átütő nemesség, emellett kitűnő, nagy mozgás és figyelemre méltó ugróképesség. Ezek után már kisebb meglepetést okozott az az évi oldenburgi körung, amely valóságos Landadel-fesztivállá alakult. Hat fiát körungolták, többek között a körunggyőztes Lord Kemmet is. Ezzel valósággal berobbant az ugrólótenyésztő köztudatba. S nagy népszerűségnek örvendett egészen 14 évesen bekövetkezett haláláig. Ma már az évek távlatából könnyebb utódait megítélni, és lehet mondani, hogy kancautódai voltak a legjobbak, sokkal nagyobb teljesítményre voltak képesek az ugrósportban, mint a heréltek. Néhány utóda a díjlovaglásban is kipróbálásra került, de átlagos lépésük miatt nem érhettek el áttörést ebben a szakágban. Ezzel szemben az ugrópályákon a legkényesebb igényeket is kielégítették. Kemények, jó vérmérsékletűek voltak, csúcs ugrótechnikával, bascullel és ugrókészséggel, megfelelően stabil idegrendszerrel. Oldenburg tehát egy egész sor kitűnő ugrólovat köszönhetett Landadelnek, elsősorban lányai révén, mint például Lady Weingard, Luna Luna, Let's Dance Girl, és mindenekelőtt a F. Sloothaakkal Német Derby-győztes (2001-) Landdame FRH.
Ménutódait végignézve többüknél kirajzolódnak Landadel előnyös és hátrányos tulajdonságai, beleértve sajnos kólikára való hajlamukat is. Emiatt kellett idő előtt, mindössze 8 évesen (1995) távoznia a tenyésztés színpadáról az egyik klasszisnak számító fiának, Landfriese I-nek (Manstein-Volkorn xx anyából). Mindenesetre ennyi idő alatt is több ménutódot adott. A legígéretesebbek közülük Hannoverben, az eredeti trakehneni kancacsaládból származó Landgold (Fürstengold-Wendekreis), Oldenburgban a körunggyőztes, 2000. év oldenburgi ugrólova, Landsieger I (Darling-Duft II-Emir).
Folytatva az eredményes Landadel ménutódok bemutatását, megemlítendő még a hannoveri bélyegzésű Laurion (Glückstern-Jet Stream xx anyából), a derbygyőztes Landdame FRH teljes testvére. Maga a dán S. Petersen alatt több nemzetközi sikert ért el, mást nem említve EB-résztvevő volt 2001-ben. Apjához hasonlóan átütő örökítőnek tartják.
Extra származása ajánlja még a Böckmann család tulajdonában levő Landcapitolt (U-Capitola-Capitano-Folia-Maximus).
Az idősebb generációból való Landadel fiú az 1987-ben született Landjonker (Tin Rocco-Tin Rod xx-Manolette xx-Lord anyából), amely fiával, a holland tulajdonú, de eredeti holsteini kancából (Farn-Amor) született Fighting Alphával hívta fel magára a figyelmet, amely L. Nieberggel sikeres nemzetközi ugrókarriert futott be. Ennek folyományaként fedeztetési engedélyt is kapott Holsteinben (erősítendő a Holsteinben kissé méltatlanul mellőzött Landadel vonalat). Sajnos Landjonkernek rajta kívül azonban nem nagyon van számottevő utóda, így ma úgy néz ki, kissé elmaradt a tenyésztői várakozásoktól.
Szintén az idősebb generációhoz tartozik Le Cou Cou (Goldstern-Adrian xx anyából), amely szinte az összes német tenyészkörzetben elismert fedezőmén, sikeres nemzetközi ugróló volt L. Nieberggel. Tavaly és az idei évben Magyarországon fedezett.
A végére maradt a legnagyobb mai Landadel-ász, Landor S (Godehard-Gotthard-Furioso II-Adrian xx anyából).
Ebben a párosításban egy igazán kitűnő szürke kancával találkozott Landadel. El Fureida II ugyanis 3 mént is adott utána. (A negyedik ménfia, Coulthard Corofino I-től született 1998-ban.) A legidősebb a három testvér közül a szürke Laertes, több S kat. győzelem után az USA-ba került. A középső volt Landor S, a legfiatalabb pedig az 1994-es oldenburgi körunggyőztes, majd 1995 ménvizsgagyőztese, Lagoheidor G. Ő szintén hamar eladásra került, előbb holland, majd egy hereoperáció (nomen est omen) után egy amerikai gazdához. Dacára annak, hogy ő mindent megnyert, csikói mégsem annyira nemesek és jók, mint Landor S-éi (igaz, nem is kapott akkora sanszot a tenyésztőktől). Visszatérve Landor S méltatásához: a ménvizsgán még "csak" 4. volt, azonban 4-5 évesen sorozatban nyeri az ugróversenyeket, 6 évesen pedig a német bajnokságot is elhódítja. Ez már meghozza az elegáns pej ménnek a kellő ismertséget, születendő csikói pedig az elismertséget, olyannyira, hogy ma az egyik legkeresettebb ugróörökítő Németországban. Korosztályában az ugró tenyészértékbecslési listák éllovasa, emellett mind a küllem (landadeli nemesség), mind a lábszerkezet korrektsége tekintetében javító hatású. Jelenleg a mindössze 14 éves ménnek 259 utóda versenyez díjugratásban csak Németországban, közülük 17 már az S kategóriában bontogatja szárnyait. Évről évre az árverések, a ménvizsgák és körungok sztárjai utódai. Ménfiai közül a Corofino I-Lanthaan anyából született Lovis Corinth a legelismertebb (egyelőre). Landor S vérvonala eljutott hozzánk is, fia, a Grannus anyából született fekete Linkel néhány éve került Magyarországra, ahol jelenleg Pápateszéren fedez, nemes, sötét színű csikói ígéretesek és kelendőek. |