A lófélék törzsfejlődésének lépései:

4

Pliohippus

A legfontosabb evolúciós  változások a ló fejlődésében a miocén korban kezdődtek (10-25 millió éve), amikor a dús növényzetű őserdőket füves puszták váltották fel, a cserjés, bozótos növényzetet pedig a szárazabb és keményebb fűfélék. A környezet erőteljes megváltozását a lovaknak is követniük kellett. A fennmaradáshoz a következőkre volt szükségük: füvek legelésére alkalmas fogazat és hosszabb nyak, hogy elérjék vele a táplálékot. Mivel azonban a legelésző állat kiszolgáltatottabb a ragadozókkal szemben, szükségessé vált még néhány biztonsági funkció is: a szemük helyzete megváltozott, így a látóterük növekedett, a lábaik még hosszabbak és – az ínszalagoknak köszönhetően – rugalmasabbak lettek, és egyetlen ujjuk maradt csak, amely erősebb lett, és patában végződött. E tulajdonságokkal már egy kiváló érzékszervekkel rendelkező, és viszonylag gyors állatot képzelhetünk magunk elé, akinek vannak eszközei, hogy megvédje magát a rá leselkedő ragadozóktól. Ezt a lovat már Pliohippusnak hívjuk, és kb. hatmillió éve alakult ki. Belőle fejlődött ki egymillió évvel ezelőtt a mai ló, az Equus caballus. (Róla bővebben a következő fejezetben olvashattok.)