Ásatások
A lovakkal kapcsolatos ásatások 1993-ban kezdődtek Marsha Levine vezetésével brit és kazahsztáni együttműködés keretében. Közép-Ázsia északi részén az i.e. 3700-3100 közötti rézkori kultúra fő jellemzőja a vadlovak nagy csoportjainak a településen belüli gondozása volt. Ezt a korábban már ismert tényt vette alapul az a tudományos munka, mely még napjainkban is folyik, és mai esetleg újabb felfedezéseket is hozhat e téren. A régészek eddig három hasonló jellegű település maradványait tárták fel az északi-kazahsztáni Iman-Burluk folyó mellett, Krasznij Jar, Vaszilkovka és Botaj falvak közelében, mely utóbbiról az egész régészeti kultúra a nevét kapta (Kazah Köztársaság, Kokszetan régió).
A régészek óriási mennyiségű lócsontot találtak. Csak a botaji ásatáson eddig több mint 300 000 csontmaradványt azonosítottak. Ezeket azután többféle szempontból vizsgálják, kor és nem szerint, a hátgerinc igénybevétele, vagy a fogazat zabla miatti kopása szempontjából. Azt is feltárták, hogy a településen belül hol helyezkedtek el a karámok, és hogy az edények belsejében milyen összetételű kancatej maradványai találhatók.
A kutatások jelenlegi állása szerint a botaji kultúra képviseli a ló háziasításának jelenleg ismert a legkorábbi helyszínét és időszakát, amit a kutatók a legkorszerűbb számítógépes vizsgálatok segítségével bizonyítanak.
A botaji kultúra emberi gazdaságukat kizárólag a lótartásra alapozták, sem a földművelés, sem más állatok tartásának nyomai nem mutathatók ki. A botaji kultúrához hasonló lótartást és hasonló tárgyi emlékeket mutat a szintén észak-kazahsztáni Terszek-kultúra is az i.e. 3500-3000 közötti időszakból (az Isim folyó mellett, Petropavl régió). Tárgyi emlékei és embertani alkata szerint mindkét népesség jelentősen eltér az i.e. IV. évezredtől Kelet-Európából Közép-Ázsia felé terjeszedő indoeurópainak tartott földművelő kultúráktól. A botaji kultúra emlékei ezért a közép-ázsiai történeti kapcsolatokat mutató nem indoeurópai népek eredete szempontjából különösen érdekesek lehetnek.
A bronzkorra a lovak már elterjedtnek tekinthetők Európában. A jelenlegi legfrissebb kutatások szerint az ember elsőként a kutyát háziasította, ezt követte a juh, kecske, szarvasmarha és sertés, végül ötödikként a ló. Háziállataink leszármazási tábláját egy svédországi egyetemen (Uppsala) kezdték eredményesen boncolgatni. Ezekből a kutatásokból kiderült, hogy az első négy háziasított állatnak egyenes leszármazási útja van. Ez azt jelenti, hogy az adott állatokat viszonylag kevés helyen háziasították sikerrel, majd innen terjedtek szét. Tetemes csontmennyiséget vizsgálat alá vetve azonban lovak esetében a tudósok azt tapasztalták, hogy a már emlegetett leszármazási tábla nem „egyenes”. A génállományukat olyan változatosság (diverzitás) jellemzi, ami azt mutatja, hogy a ló háziasításával több helyen próbálkoztak, ráadásul sikerrel. |