A vadló és a lovak ősei

Vadlónak nevezzük a háziasított ló vadon élő rokonait és őseit. A ló őse róka nagyságú, ötujjú, talpon járó állat volt. Ebből alakult ki a harmadik ujjának hegyén járó vadló, illetve ma ismert két alfajta, a sztyeppén élő, fűevő, 124-145 cm marmagasságú Equus ferus Przewalski (Przewalski-ló vagy taki), illetve ennek válfaja, az Equus ferus Gmelini (tarpán). A Przewalski-ló ma már főleg állatkertekben található, a tarpán pedig kihalt. A Przewalski-ló a ma élő lovak közös őse nemzetközi összefogással maradt fent, és Mongólián kívül csupán hazánkban él vadon állománya. Hortobágyon egy részük elkerített területen szabadon legelészhet, elzárva minden emberi beavatkozástól. Ez a fejlődési folyamat, melynek több zsákutcája – tovább nem fejlődött változata – volt, az amerikai és az eurázsiai kontinensen ment végbe, de a vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn. A tarpán, Equus ferus ferus volt az eurázsiai vadló. A faj utolsó egyede 1875-ben, Moszkvában pusztult el. A lengyel parasztok gyakran keresztezték házi lovaikat a tarpánnal. Ennek eredménye egy kis lóféle, a konik lett. Jelenleg az olyan állatokat, mint a konik, vagy a Portugáliában fennmaradt Sorraia-póni használják a tarpán visszaszaporítására és próbálják kitölteni azt az ökológiai rést, mely a faj eltűnésével keletkezett. A tarpán név a türk nyelvben a lóra használt szóból ered, melynek eredeti jelentése „előrevágtat”. A konik kinézete alapján arra következtethetünk, hogy a tarpán lovak marmagassága kb. 122-135 cm lehetett.

A hucul ló, mely a Kárpátokban él, valószínűleg a tarpán közvetlen leszármazottja. Hazánkban Jósvafőn található egy rideg tartásban lévő ménes, mely fontos szerepet játszik a faj fenntartásában.

tarpán:

hucul:

Sorraia-póni:

Przewalski: