Tarpán

Dr. Bökönyi Sándor A háziló őstörténete c. tanulmányában a tarpánt a következőképpen írja le:    „A modern lovakhoz képest a tarpán kis, ám erőteljes ló volt rövid fejjel, széles, lapos homlokkal, kosorral és rövid, hegyes füllel. Színe hamu- vagy egérszürke volt, sötét hátszíjjal. Sörénye rövid és felálló (ez egyébként rendkívül tipikus a vadlovakra, melyek sörényszőreiket évente váltják), farka rövid volt, a farokrépát teljes hosszában hosszú, sötét szőrök takarták. Ősszel a tarpán szőrköntösében fehér szőrök jelentek meg, úgyhogy télire törzse csaknem szürke lett, feje, sörénye, lábai és farka megmaradtak sötétnek. Ezzel a színeződéssel nagyon jól beleolvadt a hóval borított téli tájba. Ezen az alapon a tarpán nagyon jól azonosítható azokkal a fehér vadlovakkal, melyeket Hérodotosz görög történetíró a Hypanis (mai Bug) folyó mocsarai mellől leírt negyedik könyvében. Kelet-Európában, különösen az ukrán sztyeppéken a tarpán elég szép számban élt. Ott a tarpánok kis csoportokat alkottak, melyek fias kancákból és több ménből álltak (tavasszal a legerősebb mén elűzte a többieket a csoporttól, s ezek kis méncsoportokat alkottak). Amikor azonban az orosz-török háború után a sztyeppék kezdtek benépesülni, a tarpánok száma erősen lecsökkent. A terület lótenyésztői ugyanis nem tűrték, hogy a csoportból kivert, magányos tarpán mének az ő méneseikből csábítottak magukhoz kancákat, így féktelen vadászat indult meg a tarpánokra, mely a 19. század végére a kelet-európai vadlófaj teljes kiirtásához vezetett. Ma mindössze egy teljes csontváz és koponya maradt fenn a tarpából szovjet zoológiai gyűjteményekben.”  

Ezt a lovat először Johann Friedrich Gmelin írta le 1774-ben; 1769-ben látta az állatokat Bobrovszk környékén, Voronyezs közelében. 1784-ben Pieter Boddaert nevezte el a fajt Equus ferusnak, Gmelin leírása alapján. Nem tudván Boddaert elnevezéséről, Otto Antonius a nevet 1912-ben Equus gmelinként publikálta, aki ismét Gmelin leírására utalt. Mivel Antonius elnevezése ugyanarra a leírásra vonatkozik, melyről Boddaert is elnevezte az állatot, az objektív szinonima esete áll fenn. Manapság úgy tartják, hogy a háziasított ló, melyet 1758-ban Linnaeus nevezett el Equus caballusnak, a tarpántól származik;valójában a taxonómusok szerint ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szabályainak szigorú betartása szerint a tarpánt megilleti az Equus caballus, vagy alfajként az Equus caballus ferus elnevezés. Azonban a biológusok általában figyelmen kívül hagyják a szabályt és a tarpánra Equus ferus elnevezést használják, hogy elkerüljék háziasított rokonaikkal történő összekeverését.

2003-ban a Nemzetközi Zoológiai Nómenklatúra Bizottság (International Commission on Zoological Nomenclature – ICZN) „megállapodott 17 speciális név használatáról a vad fajok alapján, melyek megelőzték vagy egykorúak a háziasított rokonaikkal”, jóváhagyva a tarpánra használt E. ferus nevet. Azok a taxonómusok, akik a házi lovat a vad tarpán alfajának tekintik, az Equus ferus caballus elnevezést használták; az Equus caballus név megmaradt a házi lónak, melyet ezzel különálló fajnak tekintenek. A Przewalski-ló (Equus ferus przewalskii vagy Equus caballus przewalskii, besorolása vitatott), más néven ázsiai vadló vagy mongol vadló, illetve taki a házi ló legközelebbi vadon élő rokona.

Napjaink „legvadabb” lovai, mivel az amerikai musztángok elvadult állatok, olyan lovak, melyeket már egyszer háziasítottak, de elszöktek és így nyerték vissza jelenlegi vad állapotukat. A Przewalski-lovat viszont soha nem háziasították sikeresen és napjainkban is megmaradt igazi vadlónak. Valaha számtalan olyan lóféle élt, melyeket nem sikerült háziasítani, ideértve a tarpánt és más fajokat is. De legtöbbjük mára kihalt és a Przewalski-ló az egyetlen igazi vadló a világon, ma is biztosan beazonosítható, még nem háziasított ló.

Ivan Szemjonovics Poljakov – aki megállapította, hogy az állat ténylegesen egy vadlófaj - , adta a hivatalos nevet, az Equus przewalski (Polkajov, 1881). Azonban a szakemberek véleménye megoszlik a faj besorolásáról. Néhányan úgy tartják, hogy különálló fajról, az utolsó vadlóról, Equus ferus van szó, mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja. A kérdésre akkor találjuk meg a választ, ha megleljük a házi és a Przewalski-lovak közös ősét. A Przewalski-lónak 66 kromoszómája van, míg a házi lónak csak 64, a Przewalski-ló és a házi ló keresztezhető, melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra. Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált, és mindegyik attól a 31 lótól származik, melyek 1945-ben már fogságban éltek, és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött vállalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma már elérte a 248-at.