A lovas baleset-megelőzés főbb aranyszabályai

A rendszerváltás óta folyamatosan növekszik hazánk magánlótartóinak száma. A növekedéssel pedig arányosan nagyobb a lovasbalesetek veszélye. Minduntalan emlegetjük, hogy hazánkban elég lassan javul a lovas oktatás és nevelés színvonala, képzett, tapasztalat lovasok hiányában és a tematikájában nem egységes oktatás miatt.
Ezért nem árt, ha mindannyian áttekintjük a lovas baleset-megelőzés főbb aranyszabályait. Lassan itt a tavasz és egyre több vendég, barát, kezdő lovas és gyermek látogatja a lovardákat. Szeretnénk, hogy a kellő körültekintésnek köszönhetően mindegyikük csak kellemes élményekkel és lovas barátként megfertőződve fejezze be látogatását. Gyakorlott lovasaink pedig, mint e szabályok pillérei, a kezdő lovasok és szülők bizalmának élvezői, elevenítsék fel a tanultakat.

Baleset-megelőzési szabályzat

A lovasbalesetek legnagyobb része elkerülhető megfelelő hozzáállással, előrelátással, lankadatlan figyelemmel és rendszeres gyakorlással. A lóval való foglalkozás állandóan önelemzést kíván az embertől. A balesetek többsége emberi hibából, az óvatosság hiányából adódik! Úgy kell a lóval foglalkozni, lovagolni, hogy az nyugodt maradjon, a munkával kapcsolatban kellemes érzésre emlékezzen. Bánjunk vele szeretettel, határozottan, de sohasem durván. A durva, erőszakos lovas - embertelen ember. Lóval való foglalkozás közben minden emberi gyengeség lelepleződik. Nézzünk bele a tükörbe, amit a ló tart elénk: "Ecce Homo!"

Ápolás

Az istállóban csendnek és nyugalomnak kell lenni, tilos a hangos beszéd! Használaton kívüli eszközöket és szerszámokat a tárolóhelyen kell tartani. A közlekedési utakat szabadon kell hagyni.  Minden lóval kapcsolatos tevékenység (ápolás, lábak felemelése) a ló nyakának, törzsének végigsimogatásával kezdődjön! Igyekezzünk arra, hogy ápolásnál ne okozzunk a lónak fájdalmat, különösen az érzékeny részeknél legyünk óvatosak, ilyenek a fej, lágyék, farokrépa és környéke. Vakaró nem ápolóeszköz! Csak a kefe tisztítására való. Sok ló a  medencetájéknál csiklandós, kancák sárláskor sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Semmilyen körülmények között sem szabad közvetlenül a ló fara mögé állni . Gondozás közben ha a ló bármilyen agresszív magatartást tanúsít, azonnal ugorjunk a vállához (a ló mellett ez a legbiztonságosabb hely) s nyújtott karral fogjuk meg a kötőféket és veregetéssel igyekezzünk megnyugtatni.

Megkötés

A ló karikához, korláthoz, fatörzshöz történő kikötésénél feltétlenül oldható kötést alkalmazzunk, amely megfeszített kötélnél is egy rántással oldható. Ha nem oldható kötést alkalmazunk, vészhelyzetben a kötél elvágásával szabadítsuk ki a lovat. Kantárszárral tilos a lovat kikötni, mert megriadva a pofaszíjakat eltépheti és a zabla kitörheti a fogait!

Etetés

Éhségérzettől gyötrődő ló nyugtalanul és agresszívan viselkedhet. Ha a ló nem legelhet, illetve nem fogyaszthat szénát egész nap, illetve ha napi négyszeri etetésnél kevesebbszer történik etetése, számolhatunk éhségérzetének kellemetlen következményeivel. A ló szája elé tartott tenyerünket mindig nyújtsuk ki, ujjainkat zárjuk össze! Jutalomfalatot a nyitott tenyérre kell helyezni!

Almozás

Almozáskor a vasvillát mindig alacsonyan, földközelben, hegyével lefelé kell tartani. Lehetőleg a lótól biztonságos távolságban dolgozzunk, nehogy lábait eszközeinkkel megsebezzük!

Paták tisztítása, patkolás

Lábak felemelését a ló nyakának megveregetésével kezdjük. Elülső láb felemelésénél simítsuk végig a lapockától a szárig, majd csüdnél fogva lassan emeljük fel a lábát. Közben ismert módon utasítsuk hanggal (lábat!, patát!). Vállal kissé nyomjuk meg a lovat, hogy súlypontját az ellenkező lábra helyezze. A hátulsó láb felemelésekor a simító mozdulat a ló hátáról a faron keresztül haladjon a hátulsó bokáig. Majd a belülről fogott csüdnél fogva emeljük enyhén előre és felfelé a lábat. Ne feledkezzünk meg a hanggal történő utasításról és a ló oldalának enyhe megnyomásáról. Patkolásnál, patafaragásnál a mellső lábat magasabbra emeljük és enyhén oldalt. A csüdöt két kézzel erősen tartsuk, lábtőizületnél térddel támasszuk alá. Hátsó patánál a lábat hátrafelé húzzuk ki, bokánál térddel támasszuk alá.

A ló megközelítése

Az állásban lévő ló bármikor kirúghat, ezért mindenkor figyeljünk viselkedésére. Szabadban tartott lovat mindig oldalról, féloldalt elölről közelítsük meg. A szabadban tartott lovak az embert körülveszik. Igyekezzünk ez elől kitérni. A lovak ilyenkor érvényt akarnak szerezni az egymás közötti rangsorrendnek. A lökdösődés során véletlenül két ló közé szorulhatunk, vagy kapunk egy nem nekünk szánt rúgást. Istállóban, állásban lévő lovat, mielőtt belépnénk mellé, szólítsuk meg, mikor ránk figyel, léptessük át a másik oldalra és ha ez megtörtént, balról határozottan lépjünk mellé, majd dicsérjük meg.  Bokszban lévő ló személyes terébe lépünk be, ezért akarja a fal mentén körbejárva távol tartani magát tőlünk. Megszólítva a vállánál maradva igyekezzünk megállítani. Csak elölről menjünk át a másik oldalára. Ne álljunk közvetlenül a fal mellé, nehogy odaszoruljunk. A bokszajtót tartsuk mindig csukva.

A ló vezetése

Nyugodt lovat kötőfékkel és kötőfékszárral, türelmetlen, élénk lovat kantárral vezessünk! A ló mellett mindig váll magasságban tartózkodjunk, kellő távolságban, nehogy a lábunkra lépjen. A lovakat egyenként kell az istállóból kivezetni. Kivezetéskor a folyosó közepén haladjunk! Az egymás után vezetett lovak között három méter távolságot kell tartani! A ló vezetésekor a kötőfékszárat, illetve kantárszárat a ló álla alatt 1520 cm-re kell megfogni! Ha a ló nem kíván előremenni, indítsuk valamelyik oldal irányába. Ha megindult, vezessük tovább! Ha így sem megy, ne húzzuk elé állva, hanem segítővel hátulról hajtsuk előre! A lovak karámba engedésekor óvatosan járjunk el. A bejárat átlépésekor fordítsuk a lovat kifelé, vegyük le a kötőféket vagy a kantárt. Ezután lépjünk gyorsan hátrébb, nehogy a kiperdülő és jókedvében ugráló ló véletlenül megrúgjon. Ha vezetéskor a ló vágtázni, ágaskodni kezdene, a vezető azonnal állítsa meg a lovat. Anélkül, hogy ránézne, a szárak erélyes előre és felfelé lökésévei, a zablának a szájpadlásra ütésévei fegyelmezze meg. Amennyiben a ló megszaladna, s annyira a szárra támaszkodna, hogy a vezetője nem tudja megtartani, engedje el a lovat.

Elszabadult ló

Istállóban elszabadult lovat bal válla mellé lépve jobb kézzel a nyaka alatt átnyúlva orrnyergénél fogva tartsuk meg (rövid távolságra így vezetni is lehet), helyezzünk rá kötőféket és vezessük vissza az állásba, bokszba.
Szabadban elszabadult lovat ne kövessük hátulról. Ne álljunk vágtázó ló elé, mert elsodorhat. Nyugodtan szólongatva kerüljünk oldalról elölről mellé, ha felkeltettük a figyelmét és megnyugodott, fogjuk meg.

Szerszámozás

Felszerszámozásnál ügyeljünk arra, hogy ne okozzunk a lónak fájdalmat. Ellenkező esetben számolhatunk válaszreakcióival, csípéssel, rúgással. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, ne tartózkodjunk látó terének vakfoltjában. Kikötött lónál először a nyerget helyezzük fel, utána kantározzunk. Szabadban lévő lóra először tegyünk kötőféket, kössük ki, majd utána nyergeljünk. Állásban felhelyezett nyereg hevederét soha ne húzzuk meg! Nyergelés után vegyük le a kötőféket, és a kötőfékszárat (borjúkötelet) csatoljuk a ló nyakára, utána kantározzunk. Terepre, túrára készülve a kötőfék fölé helyezzük fel a kantárt. Kantározásnál, ha a ló nem akarja a zablát a szájába venni, ne nyúljunk kézzel a fogai közé, hanem a baloldali zablavasat megfogva csuklójával előre dugjuk a ló szájába oldalról, a fogatlan résznél. A jobb oldali zablarész magától a helyére billen, ha a ló kitátotta a száját. Istállóban felszerszámozott és kifordított lovat csak kikötve szabad magára hagyni!
Csak ép és hibátlan szerszámot használjunk! Fülét féltő, nyeregtől félő, hevederiszanyos lovat két ember szerszámozzon.

Lovardarend

Lovardát, karámot mindig zárva kell tartani, illetéktelen személy és állat nem mehet a területére! A később érkező lovasok, vagy a munkába bekapcsolódó személyek csakis a "Helyet kérek!", "Engedélyt kérek a belépés-re!" kérések elhangzása után a lovardavezető, vagy ha nincs ott, a lovasok jóváhagyásával léphetnek a lovardába (karámba), akkor, ha más munkában levő lovast vagy lovasokat nem zavarnak.  A ló melletti fegyelem, az egyes lovardai alakzatok, lovardai vezényszavak betartása a balesetmentes lovasoktatás évszázadok alatt kialakult követelménye. Szembe történő lovaglás esetén a balkézen lovaglóknak van elsőbbsége. Találkozásnál "balkezek" találkozzanak. Vágtapályán szembe lovaglás, az előzés szigorúan tilos!

Lóra ülés

Mindig földes talajú helyen, több lovas esetén rendezett sorban, egyszerre történjen a lóra ülés, illetve a lóról leszállás! Tilos az istállóban lóra ülni! Lóra üléskor, lóról szálláskor megfelelő távolság legyen a lovasok között!
Kezdő lovasok mindig segítséggel, zárt helyen (karámban) üljenek lóra! A lóról szállás mindig a kijáratnak, illetve az istállóajtónak háttal történjen.  Istállóba berohanó lóról időben le kell ugrani! Alkalmi lovagoltatáskor a legszigorúbb felügyeletet kell biztosítani!

Lovardamunka

Napi munkában az első alkalommal (első órában) mindig haladó lovasok lovagoljanak. Ha erre nincs lehetőség, akkor a felnyergelt lovat legalább félórán keresztül mozgassuk, mindhárom jármódban! Pihent lóra kezdő lovasnak nem szabad felülnie! Lovaglás közben mindig tartani kell a lovasok közötti távolságot! A lovarda falától, karám rúdjaitól, oszlopaitól kellő távolságot tartva lovagoljunk, nehogy a ló lábunkat hozzádörzsölje, odaszorítsa azokhoz! Csak a lovardavezető által meghatározott feladatokat szabad végrehajtani! A lovasoknak oktatás közben egymással, vagy a kívül állókkal beszélgetni tilos!

Lóról esés

Lóról eséskor minden lovasnak meg kell állnia, míg az elszabadult lovat megfogják! Ha munka közben a lovas egyensúlyát veszítve a tehetetlenségi erő hatására esik le, a ló megáll. Ebben az esetben fogva tarthatjuk a szárat azért, hogy a ló helyben maradjon. Ha a ló szándékosan dobja le lovasát, a szárat azonnal el kell engedni, mert a ló el akar szabadulni. Ilyenkor a földön fekvő lovasát vonszolja, sőt a földön fekvő ember felé rúghat!
Ha a ló ágaskodik, felső testünkkel dőljünk előre, nyakát átölelve kapaszkodjunk, adjunk teljes szárszabadságot. Ha úgy éreznénk, hogy a ló el fog vágódni (hanyatt esik) a kengyelt elrúgva, a szárat elengedve ugorjunk le a lóról.

Terepmunka

Terepre csak gyakorlott lovasok menjenek! Terepre egyedül ne lovagoljunk ki! Kilovagláskor a közutakon a lovasokra is a KRESZ előírásai vonatkoznak! Csoportos lovagláskor az éllovast nem szabad megelőzni! Csoportban lovagláskor a követési és egymás melletti távolságot mindig tartsuk be! (az egymásra rúgó lovak rúgása az embert is érheti!) Terepen mindig egyenes vonalon lovagoljunk, ne keresztezzük lovaglótársaink útvonalát! Lovasától megvált ló az istállóba vagy a csoporthoz vágtat vissza. Felázott, sáros talajon, télen jeges úton, jégfoltokon gondolkodjunk előre: ahol az ember elcsúszna, ott a ló is elcsúszhat! Terepen kobakot, bukósisakot okvetlen viselni kell! Terepre szabadon lévő lovat, kutyát ne vigyünk! Hidak, átereszek, útkereszteződések, átjárók előtt mindig lassítsunk. Rendezzük az alakzatot, és ha meggyőződtünk az áthaladás biztonságáról, folytassuk a menetet. Terepakadályok között vagy mellett elhaladó ló nem veszi figyelembe a lovas méreteit. Ezért ne menjünk át szűk helyen, a belógó ágak elől hajoljunk el. Vasúti síneken csak kialakított vasúti átjárónál menjünk keresztül! Mindig a terepadottságoknak, időjárási viszonyoknak megfelelő jármódban és iramban kell lovagolni és a lovasok, valamint a lovak felkészültségének megfelelő adatokat szabad végrehajtani, Elragadás esetén nyílt területen igyekezzünk körre venni a lovat! Balesetveszély esetén le kell ugrani a lóról!
Hazalovagláskor gyengébb lovasokkal ne vágtázzunk!

Egészségi vizsgálatok!

Beteg ló a külvilág ingereire a megszokottól eltérő módon reagál! Fájdalomra reagáló ló nem veszi figyelembe az ember jelenlétét! Betegség tüneteit elsősorban megtekintéssel állapítsuk meg! A részletes kivizsgálást bízzuk szakállatorvosra! A főbb élettani alapértékek (légzésszám, pulzus, hőmérséklet) ellenőrzésénél legyünk körültekintőek. Nyugtalan ló a vizsgálat alól igyekszik kivonni magát! A hőmérőt zsineggel kössük ki a ló farkához, és csak ezután helyezzük a végbélbe, Mozgás közben a végbélbe csúszott hőmérőt így ki 'tudjuk húzni!
Vizsgálat, illetve kezelés során a lovat legjobb felkantározva tartani és segítővel valamelyik elülső lábát szabályosan felvetetni!

Ernst József-Fehér Dezső: Sérülések és balesetek megelőzése a lovak körül című könyvből merítve összeállította Hargitai József